A keringési elégtelenség miatti tüdővizenyő és annak következményei

A tüdő ödéma oka és következménye

 

Számtalan elpusztult hízóban látunk tüdő ödémát. Sok esetben a tüdő egy részén gennykeltő baktérium, Pasteurella multicida, Haemophilus parasuis okoz baktériumos elváltozást.

Más esetben  csak tisztán a tüdő ödéma látszik. A hízlaldai termekben köhögés van, lázas állapot nélkül.

Amit viszont minden tüdő ödémás hízón lehet látni, az a vese -  és májelfajulás és a munkahipertrófiás szív.

A vese megbetegedés hatására emelkedik a vérnyomás. Az ép szív működésére megterhelést jelent a beszűkült  kapacitású vese. Csökken a szív perctérfogata, csökken  az artériás és a vénás rendszer között a nyomáskülönbség, ami a megfelelő sebességű véráramlás fenntartásához szükséges. Emiatt a jobb és a bal pitvarok mögötti vénás hálózatban a vér pang és növekszik a vérnyomás.

A tüdők súlyosak, szélük lekerekített, a pleurális felszínen megfigyelhetők a bordák benyomatai. A tüdők állománya tömött, tészta tapintatú és a metszéslapjáról bőséges, habos folyadék ürül. Az alveolusok üregébe pangásos eredetű savó lép ki. A Tüdőben emelkedő hidrosztatikus nyomás hatására a tüdő kapillárisokban savó lép ki, ami tüdő ödémát eredményez.

Ha a száj- és orrnyílásban megjelenő hab fehérszínű, akkor pangásos  ödémával állunk szemben, ha vörhenyes, akkor gyulladásos eredetű a savó a benne lévő vér miatt. Rontja a tüdőben a légcsere teljesítő képességét, a tüdőből szállított vér oxigén telítettsége kicsi, nem ritkán még széndioxidot is tartalmaz.

A beteg, keringési elégtelenségben szenvedett állatok légszomjtól szenvednek és a nehéz légzés tüneteit mutatják. A vérpangásos tüdőben a bronhitisz kifejlődésére a hörghurutra van hajlam. A hörgők nyálkahártyájának a hurutja és gyulladása megteremti a hajlamot a baktériumok és mikoplazmák okozta másodlagos fertőződés megtelepedésére.

Itt nem arról van szó, hogy modern tüdőprobléma oka takarmányozás élettani eredetű. Inkább arról, hogy boncolás során nézzük meg a teljes állatot.

Mossuk meg a hullát, látunk-e rajta a periférián, például a lábakon keringési elégtelenségre utaló elhalásokat. Anémiás-e az elhullott egyed.

Ha a mellkas felnyitása során olyan léptékű tüdő elváltozást látunk, ami oka lehet az elhullásnak, akkor is nézzük meg a parenchimás szerveket. A bélcsatorna immunállapotára utaló bélfodri nyirokcsomók, a bél falának és nyálkahártyájának az állapota is segít abban hogy tisztán tüdőbetegséggel vagy az egyéb szervek által kiváltott gyengültségi állapot miatt bekövetkezett következményről van szó.

A fumonizin gombatoxin okozta tüdővizenyő és mellvízkór hasonló tüneteket mutat. A fumonizin mikotoxinnál is minden esetben kimutatható a parenchimás szervek súlyos károsodása.

A betegséget Domán és Petrás 1952-ben Szarvason és Cegléden írták le, és mint a sertések "hizlalási vagy a sajátos tüdővizenyője" néven vált ismertté. A betegség lefolyásának, a kialakuló klinikai tüneteknek és a kórbonctani képnek az USA-ban az 1988-ban fumonizin B1 toxikózisként leírt tüdővizenyőnek azonos oka volt. 1997-ben Magyarországon Fazekas és munkatársai idéztek elő kísérleti körülmények között fumonizin B1 gombatoxinnal  ugyanilyen tüneteket.

A hasonló tünetek többféle kórok esetén is fennállhatnak. Következésképpen előfordul, hogy a diagnózis egyszerű módon nem szűkíthető le egyetlen betegségre. A betegséghez tartozó érvényes differenciáldiagnózis alapján kellene vizsgálatot folytatni, és ennek eredménye alapján kellene eldönteni a tünetek legvalószínűbb okát. Kérdés hogy a 2012 nyarán jelentkező tüdővizenyőnek az oka fumonizin gombatoxin-e. Meg kellett volna vizsgáltatni ezt a kb. 170 napos hízó takarmányát, hogy van-e benne Fumonizin B1 gombatoxin. Tapasztalataink alapján bizton állíthatjuk, hogy 2012 nyarán biztosan nincs fumonizin gombatoxin. Ha a tüdővizenyője tisztán pangásos eredetű a habos orrváladék miatt, akkor leginkább a parenchimás szervek sérülése okán kialakult keringési elégtelenség látszik a legkézenfekvőbb kórélettani folyamatnak.